Ilyenek az életben a JÓSZÍVŰ BALF*SZOK. Láttál, már olyan embert életed során, aki mindig önzetlen odaadással dolgozott, hogy néha saját magának is képes kárt okozni, csakhogy állja a szavát? Láttál már önfeláldozó édesapát, aki saját magától vonta meg a kenyeret, csakhogy a gyerekének megvehesse azt a banánt, amire az vágyott? Még ha ez is az utolsó fityingje is? Pedig ez még semmi. A családodért és szeretteidért ezt megteszed. De mi van, ha olyanért teszel jót, akihez semmi közöd? Mi van azzal, aki feláldozza az életét azért, hogy a világot jobb hellyé tegye. Teszem fel egy polgármester, aki tudja, hogy utálni fogják, de megpróbál ennek ellenére tenni valamit. Mindenki a saját portáját nézi, a saját zsebét tömi, a saját javát tekinti elsőnek. Ezzel nincs is semmi baj. De vészhelyezet esetén hol a becsület? Mi van, ha megrendel valaki tőlem egy könyvet, de a futár miatt késik vagy sérülten érkezik a termék. Ki a hibás? Harcolunk mindenkivel, vagy egyszerűen azt mondom, hogy egye fene, küldök egy másikat, hogy lásd, hogy van gerincem. Mi van ha valaki megkér, hogy vidd el a reptérre, de a dugó miatt elkésitek a járatot? Kifizetteted az ügyféllel a fuvart, vagy megbeszélitek, hogy fizessen csak félárat, mert nem tudtam teljesíteni a feladatot. Persze nem a te hibád, de ha nagyon akarunk, akkor mindig mutogathatunk másra, de valakinek a kárt ki kell fizetni.