Ha látszik egy munkán, hogy AI, az ma már ciki.

Reklámgrafikusként, tervezőként, kreatív szakemberként pár hónappal ezelőtt úgy tűnt, eljött a világvége. Mindenki az AI-ról beszél, minden második ügyfél azzal jön, hogy „ezt már a gép is meg tudja csinálni”. Mi pedig csak néztünk magunk elé, hogy vajon mennyi időnk van hátra. Mert tényleg úgy tűnt, hogy mindent átvesz. Gyorsabban, olcsóbban, pontosabban. Hirtelen az a szentháromság megvalósult, ami szerint azelőtt lehetetlen volt, hogy valami egyszerre legyen JÓ, OLCSÓ és GYORS.
S ahogy egyre több AI-generált kép, logó, reklám jelent meg, valami megváltozott a háttérben. Az emberek elkezdték észrevenni. Ránéztek egy képre, és valami nem stimmelt. Egy szem furán nézett, egy kéz furcsán hajlott, vagy egyszerűen csak… steril lett az egész. Túl tökéletes, túl szagtalan, túl mesterséges. És valahogy elveszett belőle a lélek. Az a kis hiba, ami miatt valami szerethető lesz. Amikor nyomdában dolgoztam, volt egy kollégám, aki már akkor 20 éve a szakmában volt és azt fogalmazta meg, hogy hiába ismeri a grafikai szoftvereknek minden egyes eldugott kis funkcióját, valahogy képtelen olyan rajzolt készíteni, aminek lelke van. És ebben különlegesek a grafikusok. Az emberi grafikusok.
A minap egy ügyfelünk mondta ki hangosan, amit sokan már éreznek: „ha látszik egy munkán, hogy AI csinálta, az ma már ciki.” Nem menő, nem innovatív, hanem olcsó. És ez a mondat most nagyon kellett. Mert pontosan ez a fordulópont: most már nem az számít trendinek, aki mindenhez AI-t használ, hanem az, aki nélküle is meg tud valami egyedit csinálni.
Volt idő, amikor a Starbucks-pohár volt a státuszszimbólum. Aztán jött az iPhone. Aztán a Tesla. Ma meg ott tartunk, hogy az számít különlegesnek, aki NEM promptokat gyárt, hanem ötleteket. Aki nem a „Generate” gombot nyomja, hanem megizzad egy kicsit az alkotásért. Mert az emberi kéz nyoma újra érték lesz.

A technológia jön és megy. Mindig lesz valami, ami gyorsabb, okosabb, kényelmesebb. De van egy dolog, amit nem tud leutánozni: az emberi érzést. Azt, amikor valaki átéli, amit csinál. Amikor a grafikán ott van a személyisége, a múltja, a hibái és az ízlése. Ez az, amit nem lehet promptba írni. És ez az, ami miatt a jó grafika újra presztízs lesz. Azaztee!

© Írta: Rancz Zsolt
Rajzolta: Páll Adél (annyi idő alatt készült a rajz, amennyi idő alatt ezt el lehet olvasni)